A nedvességben élő paraziták. Paraziták a legelőn
Főoldal » Betegségek » Fertőző betegségek » Parazitafertőzések » A parazitákról általában Parazitának immun-genitális szemölcsök az állatvilágba tartozó élősködőket nevezzük, amelyek táplálékuk megszerzése céljából egy másik.
Élettevékenységükkel közvetve, vagy közvetlenül károsítják gazdájukat. A rendszertani besorolás szabályainak megfelelően a paraziták is kettős nevet viselnek: például Ascaris lumbricoides. Az első név a nemzetségre genusa másik az adott nemzetségbe tartozó fajra species utal. Az élősködőkkel foglalkozó tudományág, a parazitológia a XIX. A parazitológia atyjának Karl Asmur Rudolphita berlini zoológiai intézet alapítóját tekintjük.
A század közepétől egymást követték a paraziták szervezetének, életmódjának és az általuk okozott betegségeknek a tisztázására irányuló vizsgálatok. A parazitológia tárgykörébe egysejtűek protozoákférgek, valamint ízeltlábúak helminthek, arthropodák tartoznak.
- Szerkesztőség A legeltetési idényben kérődző haszonállataink folyamatosan ki vannak téve a különböző külső és belső élősködők által okozott veszélyeknek, megbetegedéseknek.
- A parazitákról általában :: Parazitafertőzések - InforMed Orvosi és Életmód portál :: paraziták
- Teljes szövegű keresés Parazitás betegségek A parazita egy másik élőlényen vagy élőlényben, annak kárára élősködik.
- A kérődzők belső parazitáinak gazdasági kártétele – Agrárágazat
- Pinworm tojás nem viszket
- Paraziták - mit érdemes tudni róluk?
A szűkebb értelemben vett orvosi parazitológia ezek közül csak azokkal foglalkozik, parazita markerek élőlényekben élősködnek. Ennek megfelelően a továbbiakban csak az egysejtűekkel és a férgekkel, illetőleg az általuk okozott fertőzésekkel foglalkozunk.
Paraziták, élősködők, férgek
A protozoák az állatvilág legegyszerűbb szervezetei, egyetlen sejtből állnak. Kétféle a nedvességben élő paraziták alakban, illetve életformában fordulnak elő: trofozoit vagy ciszta alakban. A trofozoit az egysejtű aktív alakja, ez táplálkozik, mozog, szaporodik, és ez felelős a klinikai tünetekért. Ha a körülmények számára kedvezőtlenül alakulnak, sejtjének felületén ellenálló burkot képez, és cisztává alakul.
A ciszta az egysejtű nyugvó alakja, amely jóval ellenállóbb a külvilág behatásaival szemben, mint a trofozoit. Ezért a fertőzések terjesztésében is ennek az alaknak van nagyobb szerepe. A csak mikroszkóppal látható protozoák közös sajátsága, hogy valódi sejtmagjuk és plazmájuk van, ezekhez járulékos szervek: például ostorok vagy csillók is társulhatnak. Ivartalanul vagy ivarosan is szaporodhatnak, az előbbi egyszerű kettéosztódás, az utóbbi két különnemű egysejtű egyesülése. Bárhogyan is történik a szaporodás, mindig a sejtmag osztódásával kezdődik, és csak ezt követi magának a sejtnek a kettéválása.
Cékla parazita kezelés, Bélféreg - Így szabaduljunk tőle! | BENU Gyógyszertárak
A férgek 12 millimétertől méterig terjedő nagyságú állatok. Többségüknek elkülönült emésztőtraktusa van, és mindegyiküknek van legalább kezdetleges kiválasztószerve, idegrendszere és jól fejlett szaporítószerve. Bizonyos csoportjaiknak kiválasztó a nedvességben élő paraziták van, amely a száj közelében nyílik a szabadba, és olyan, úgynevezett lytikus anyagot termel, amely feloldja a tápanyagot.
Némely féreg ennek az anyagnak a segítségével hatol át az állati szöveteken, miközben a test egyik részéből a másikba vándorol. A férgek szaporodásának kétféle módját ismerjük: petékkel vagy lárvatermeléssel sokasodnak. A peték tokkal, burokkal körülvett képletek, amelyeknek mérete, alakja és száma fajonként változó, s a fajok ezzel jellemezhetők. A petékből a nedvességben élő paraziták barázdálódással lárvák fejlednek.
A parazitás fejlődés olyan folyamatlánc, amelyben az egyik láncszemet, a fertőzés forrását, a fertőzés útja kapcsolja össze a a másikkal, a fertőzésre fogékony egyeddel. A fertőzés forrása a parazita úgynevezett végső féreg ki. Végső gazdának nevezzük azt az élőlényt, amelyben a parazita kifejlett alakja él.
Parazitás betegségek | Kutyatár | Kézikönyvtár
A végső gazda lehet az ember vagy különböző állatfajok. A fertőzés útja kétféle lehet: közvetlen direkt vagy közvetett indirekt. Az előbbi esetén a környezetből a parazita előzetes fejlődés nélkül, közvetlenül, érintkezés útján: az élelmiszerek, a víz, a használati tárgyak vagy a piszkos kéz közvetítésével kerül a szervezetbe.
A közvetett terjedés feltétele, hogy a parazita a fertőzés előtt valamilyen fejlődési folyamaton átessen.
A nedvességben élő paraziták történhet a külső környezetben: a talajban, más esetekben a vízben, a növényzeten, ahogy ez főképp a trópusi élősködőkre jellemző. Sok parazita előzetes fejlődése állatokban megy végbe, ezeket az állatokat köztigazdának nevezzük. Az ilyen fertőzések esetén beszélünk parazitás zoonózisról.
Az ember élősködőinek köztigazdájaként rágcsálók, kérődzők, mindenevők, ragadozók is szóba jöhetnek. Az Egészségügyi Világszervezet WHO meghatározása szerint: "zoonózisnak nevezzük azokat a betegségeket és fertőzéseket, amelyek természetes úton átterjednek a gerinces állatokról az emberre". Annak, hogy a paraziták földrajzi előfordulása különböző, elsősorban az az oka, hogy külvilági életszakaszukban eltérőek a környezeti igényeik.
A talajban fejlődő féregpeték érését a féreg ki tényezők - a hőmérséklet, a nedvesség, a talaj összetétele stb. Ebből következik, hogy egyes paraziták csak bizonyos éghajlati körülmények között találják meg terjedési feltételeiket. Akadnak kizárólag trópusokon élő paraziták, amelyeket nemcsak az éghajlat, hanem az ottani klímához alkalmazkodott, földrajzilag körülhatárolt élőhelyű köztigazdájuk is ahhoz a területhez köt.
Ezeknek az úgynevezett valódi trópusi vagy egzotikus parazitáknak a hazai elterjedésével nem kell számolnunk. Igen különböző a parazitáknak a gazdájukhoz való viszonya. Jó néhány élősködő olyan erősen alkalmazkodott egyetlen állatfajhoz vagy az emberhez, hogy más gazdában nem is tudnak megélni.
Paraziták Horogféreg Ancylostoma duodenale Az emberi horogféreg két nematóda hengeresféreg fajtára osztható, az Ancylostoma duodenale és a Necator americanus. Kifejlett nőstény egyedek méretei: mm A. Az állatokban előforduló horogférgek egy kisebb csoportja képes megszállni és parazitizálni az embert is A. Életciklus: A nőstény a bélben rakja le a petéit.
Ezek a gazdaspecifikus paraziták. Mások több rokon fajban is megélhetnek, megint mások egymástól rendszertanilag távoli állatcsoportokat is megfertőzhetnek. A gazdaszervezetben megtelepedve az élősködők kisebb-nagyobb károsodást okoznak.
E károk lehetnek közvetlenek vagy közvetettek. A nedvességben élő paraziták előbbi lehet toxikus, mechanikus vagy a táplálékelvonás következménye.
A toxikus vagyis mérgezéstől származó ártalmakat többnyire a parazita anyagcseretermékei okozzák. Elsősorban a fehérje-anyagcsere során keletkező testidegen fehérjemolekulák felelősek a parazitózis allergiás tüneteiért.
Az allergiás tünetek közül a legjellemzőbbek a bőrkiütések és az eozinofil sejtek felszaporodása a vérben. Mechanikus ártalmakat főképp a férgek okoznak: a nagy testű férgek elzárják a máj, az epe vagy a hasnyálmirigy vezetékét, sőt ha nagy tömegben elszaporodnak, még bélelzáródást is a nedvességben élő paraziták. Súlyos tünetei lehetnek annak is, hogy a paraziták megtelepedési helyükön elszaporodva, növekedve nyomást gyakorolnak a környező szövetekre.
Paraziták jelenléte a szervezetben Mind a parazita élősködés, mind a parazita együttélés lényege a táplálékszerzés és a fajfenntartás biztosítása. A tényleges parazitizmus és az együttélés között sokszor nem élesek a határok, előfordul, hogy esetenként valódi parazitaként léphet hogyan lehet gyógyítani a parazitákat a gazdaszervezetben, az egyébként szimbiózisban élő egyik faj.
A táplálékelvonás hatása a parazita fajától, egyedszámától és táplálékigényétől függ. Bizonyos élősködők a fehérjéket és a vitaminokat fogyasztják, mások aránylag sok vért vonnak el a szervezettől.
A paraziták okozta közvetett hatások főképp gyulladásos elváltozások és kóros szövetszaporodás formájában léphetnek fel.
A gyulladás a paraziták megtelepedési helyén alakulhat ki: a bélparaziták a vékony- vagy a vastagbélben kelthetnek gyulladást. A szöveti paraziták a tüdő, a máj, az agy vagy más szerv szöveteiben telepszenek meg, és gyulladást is az ennek megfelelő helyen okoznak.
Galandféreg, horgasfejű és simafejű, borsóka A féregfertőzések lehetnek teljesen tünetmentesek, máskor a paraziták élősködése során elvont tápanyagok és vitaminok hiánya tüneteket, hiányállapotokat jelenít meg. A testüket alkotó anyagok, valamint anyagcsere termékeik, toxinjaik is okozhatnak allergiás, gyulladásos tüneteket. Az élősködők okozta betegségek leggyakoribb tünetei a hasfájás, az émelygés, a hasmenés, a híg széklet, a bélgázosodás, fogyás, néha láz is. A környezetszennyezés, hétköznapi mérgek, az egészségtelen táplálkozás és a paraziták együttesen súlyos veszélyt jelentenek a bélben.
A szövetszaporulat az idültté vált gyulladás következtében létrejövő tumorszerű képlet vagy magát a parazitát körülzáró kötőszöveti tok.
Az élősködők által kiválasztott fehérjék antigénként viselkednek, velük szemben a gazdaszervezet ellenanyagokat termel. Az ellenanyag a vérbe jutva lehetőséget ad arra, hogy a parazitózist szerológiai reakciókkal kimutassuk.
Hogyan lehet gyógyítani a parazitákat a gazdaszervezetben
Parazitózis, azaz élősködő okozta betegség akkor alakul ki, ha a parazita fertőzőképes alakja a számára alkalmas behatolási kapun - a szájon, a bőrön, a nyálkahártyákon, a méhlepényen át - a szervezetbe jut.
A behatolást úgynevezett biológiai lappangási idő követi, ez idő alatt a parazita átesik a rá jellemző fejlődési cikluson, amelynek végén a testváladékokban, a székletben, a liquorban tömegesen jelennek meg az újabb parazitaalakok.
A klinikai értelemben vett lappangási idő a fertőzéstől a klinikai tünetek megjelenéséig tartó idő. A betegek általában ebben az időszakban keresik fel panaszaikkal az orvost. Az egyes parazitózisokra jellemző klinikai tünetek alapján a klinikus az ok feltárását célzó parazitológiai vizsgálatok elvégzését javasolja.
A gyógyszeres vagy egyéb kezelést a vizsgálat eredményeinek ismeretében írja elő.
