Az állati paraziták evolúciójának folyamatában

Evolúció II.: A változó élet

Ellenőrző kérdések a Az ektoderma és entoderma közötti teret azonban a mezodermából származó parenchyma és az izomsejtek teljesen kitöltik. Testüregük nincs. Testük kétoldalian részarányos. Az aktív úszás, a mászás az érzékszervek, fejlettebb idegrendszer, koordináció létrejöttét feltételezi. Ezek a szervek az elkülönült feji végen találhatók, hiszen ez a testrész találkozik legelőször a környezet ingereivel.

paraziták piócákban helminták Tyumen

A feji vég, az agydúc kialakulása nagy evolúciós lépést jelent. A parazitafajok kültakarója speciális felépítésű tegumentumot alkot, amely védelmet jelent a gazdaállat emésztőnedveivel szemben is.

Bélcsatornájuk kétszakaszos, elágazó, de egyes parazitáknál hiányozhat. Nincs elkülönült légzési és keringési szervrendszerük.

Tartalomjegyzék

Kiválasztószervük elővesécske típusú. A fajok többsége hímnős, az ivarszervek igen jól differenciáltak. A parazita fajok posztembrionális fejlődése közvetett, gyakran az állati paraziták evolúciójának folyamatában lárvaállapoton keresztül, akár több köztigazdával is fejlődhetnek.

Közel 18 fajuk ismert. Vannak közöttük szabadon élők és paraziták is. A parazita fajok növényi vagy állati kártevők lehetnek.

Evolúció (biológia)

Az emberben is számos laposféreg élhet. A laposférgeknek a csalánozókkal való közeli rokonságát testfelépítésük több bélyege is tükrözi. Egyes vonásaik, így például a mezodermális parenchima megléte viszont sokkal fejlettebb tulajdonság. Jó gyógyszer a helminták számára laposféregnél azonban — jól felismerhetően — a csalánozóknál jellemző izomsejtstruktúra, a hámizomsejt-típus fordul elő.

  1. Trichomonas egy férfiban, tünetei és kezelése
  2. Széles szalagméret
  3. A sarlósejtes vérszegénységet okozó gén elterjedése.
  4. Melanoma és paraziták
  5. Evolúció (biológia) – Wikipédia
  6. Evolúció II.: A változó élet

Ennek a sejtnek egyik része a plazma nagy részét és a sejtmagot tartalmazza, míg a másik, megnyúlt része az összehúzódásra képes fibrillumokat foglalja magába. A laposférgek evolúciós kapcsolataira, származására nézve több elképzelés is van. Sok csillót viselő sejtjeik, a petesejtjük spirális barázdálódása azt jelzi, hogy a kétoldalian részarányos testfelépítésű állatok fejlődési szintjének nem a legalsó lépcsőfokán állnak.

Egyes elképzelések szerint a laposférgek ősei testüreg nélküliek voltak, és bélcsatornájuk fejletlen volt, tehát ezek a tulajdonságaik elsődleges bélyegek.

az állati paraziták evolúciójának folyamatában a helminták vizsgálata, hogy

Mivel van egy olyan gyűrűsféreg csoport, amelynek testfelépítése számos vonásban a laposférgekére emlékeztet, elképzelhető az is, hogy a laposférgek a testüreggel rendelkező állatokból vezethetők le, amennyiben a testüregnélküliségük csak másodlagos, leegyszerűsödési folyamat eredménye.

Így a laposférgek egy olyan oldalágnak tekinthetők, melyek speciális életmódjuk kialakulása során elvesztették testüregüket.

National Geographic Magyarország Igen különleges életmódú az, a mindössze néhány sejtből álló lazac-parazita, amelyet nemrégiben egy nemzetközi kutatócsoport vizsgált meg. A vizsgált állat sejteiben mindössze a "váza" maradt meg a mitokondriumnak, légzési funkció nélkül. Forrás: PNAS A kizárólag lazacokban élősködő állat a Henneguya salminicola, a myxozoa nyálkaspórások altörzsébe tartozik, amelyek pedig a csalánozókhoz, vagyis a korallok, medúzák rokona, s a legkisebb élő állatokat foglalja magában ez a csoport.

A laposférgek testhosszúsága a milliméterestől a több méteresig terjedhet. Hát-hasi irányban lapított testük alakja lehet karcsú, széles levél vagy szalag formájú. A törzsbe tartozó fajoknál speciális, különleges szervek, testfelépítési formák alakultak ki. A parazita életmód a laposférgek többségénél specializált adaptációhoz vezetett. Testükön szívókák, tapadókorongok és rögzítőhorgok alakultak ki.

Ezek szolgálnak a megkapaszkodásra.

Why Blue Whales Don't Get Cancer - Peto's Paradox

A fajok egy része nem rendelkezik bélcsatornával. Amelyeknél van, ott csak előbélre és középbélre tagolt, különböző mértékben elágazó 4. A bélcső falát egyrétegű hengerhám alkotja. Elkülönült légzőszervük nincs, így a test belső elhelyezkedésű sejtjeinek ellátása kritikus tényező. Ennek megfelelően a legtöbb laposféreg kis testű, vagy ha nagyobb is, a test erősen lapított. Keringési szervrendszerük nincs, a parenchimaállomány sejtközötti folyadékának — a test mozgása révén létrejövő — áramlása alkalmas bizonyos anyagok szervezeten az állati paraziták evolúciójának folyamatában szétosztására, szállítására.

Az állati paraziták evolúciójának folyamatában faj kiválasztószervei az elővesécskék protonephridiumamelyek elvezető csőrendszerük felépítésében, a kivezető pórus helyzetében mutatnak eltérést az egyes fajoknál 4. Ez a rendszer elsősorban az ozmoregulációban tölt be fontos szerepet, kiválasztó funkciója másodlagos.

Hozzászólások

Az anyagcsere végtermékeit, például az ammóniát főleg a testfalon át, diffúzióval távolítják el. Idegrendszerük központja a feji végben lévő idegsejt-tömörülés, illetve a fejlettebbeknél általában kétlebenyű agydúc.

Innen a kezdetlegesebb testfelépítésűeknél számos hosszanti idegtörzs indul ki, míg a fejlettebbeknél ezek száma csökken.

az állati paraziták evolúciójának folyamatában

A laposférgeknél unipoláris, bipoláris, multipoláris idegsejtek egyaránt előfordulnak. Érzékszerveik fejletlenek, általában csak a mechano- és kemoreceptorok fordulnak elő. A szabadon élő fajoknak és egyes ektoparazitáknak látószervei lehetnek. Az örvényférgek és egyes ektoparazita fajok látószervei pigmentkehely típusúak.

Ez a szem elsődlegesen a fény erősségét és irányát képes érzékelni. A parazita fajok látószervei általában igen gyengén fejlettek, gyakran csak egy receptorsejtből állnak.

A datolyaszilva parazita kezelés fontos szerepük van a gazdaállat, illetve a megfelelő táplálék azonosításában. A mechanoreceptorok általában a testfelszínen elszórtan találhatók, de tömörülhetnek a feji végen vagy parazita fajoknál a rögzítőszerveken.

A receptorsejtekhez többnyire érzékelőserték kapcsolódnak, melyek a az állati paraziták evolúciójának folyamatában nyúlnak ki. A galandférgeknek általában nincsenek specializált érzéksejtjeik. Az ingereket szabad idegvégződések veszik fel. A legtöbb faj hímnős.

Az ivarszerveik jól fejlettek, sokszor igen bonyolult felépítésűek Ivarszerveik általában hasonlók, de egyes csoportokban, fajokban a petefészkek és herék száma, az egyes szakaszok alakja változhat, vagy a járulékos részek hiányozhatnak. A hím ivarszervrendszer lebenyezett, páratlan vagy páros heréből testisa kivezető csövekből ductus efferensa gyűjtő szerepű ondóvezetőből ductus deferens áll.

A közös ondóvezetőn páratlan ondóhólyag vesicula seminalis is lehet. A hím ivarszerv végső szakaszát magába foglaló párzótáskában cirrusz-zsák az ondóhólyag végéhez még járulékos mirigy prostata is kapcsolódhat.

A cirrusz-zsák vége az ivarnyíláson át kitolható párzószerv cirrus szerepét is betölti. Az ondókilövelő járat ductus ejaculatorius a párzószervben húzódik.

Támogasd a Qubit munkáját! A rendszertanilag a csalánozók törzséhez, azon belül a nyálkaspórások csoportjához tartozó Henneguya salminicola nevű parazita az első olyan felfedezett állat, amelynek anyagcsere-folyamatai között nem szerepel a légzés. A kutatók szerint a parazita más nyálkaspórás rokonaihoz hasonlóan fokozatosan egyszerűsíti a genetikai összetételét. Ezek az állatok a medúzák Medusozoa  őseivel állnak rokonságban, de mára minden felesleges dologtól megszabadultak, amire nincs feltétlen szükségük a túléléshez — így építették le az idegsejtjeiket és izmaikat is. A kutatók szerint a légzést lehetővé tevő képesség is ide tartozik.

Utóbbi gyakran a női ivarszerv kivezető járatával együtt a közös ivarpitvaron atrium genitaleivarnyíláson át érintkezik a külvilággal. A női ivarkészülék része a páros vagy páratlan, kerekded, gyakran elágazó petefészek ovarium. A petevezetőhöz oviductusvagy utolsó tágultabb üregéhez ootype csatlakoznak a szikmirigyek vitellinea.

Ezek a petesejteket kívülről látják el szikdús sejtekkel. A termelt szikanyag átmeneti tárolására szikraktár is elkülönülhet. Az ootype ürege körül található a Mehlis-féle mirigy, amelynek váladéka az ektolecitális petesejt védőburok anyagának az állati paraziták evolúciójának folyamatában játszik szerepet. A petevezető felső szakaszából vagy az ootype üregéből nyílhat a párzótárs ondójának tárolására szolgáló ondótartály receptaculum seminis.

A hím ivarsejtek felhatolnak az ootype üregéig, itt megy végbe a megtermékenyítés. Az ootype üregéből a sziksejtekkel és védőburokkal körülvett peték az innen kiinduló, kanyargó lefutású, tágult üregű méhbe uterus kerülnek. Ez a megtermékenyített peték tárolására szolgál. Az ootype vagy egyes esetekben az uterus az állati paraziták evolúciójának folyamatában közös ivarnyílásba csatlakozik.

A fajok egy részénél a petevezető felső szakaszából indul ki a Laurer-féle vezeték, amely a test hátoldalán a külvilágra nyílik. A hüvely szerepét töltheti be a párzás során, illetve a felesleges mennyiségben lévő sziksejtek vagy spermiumok kiürítésére szolgál.

A legtöbb laposféreg hímivarsejtje vékony, fonalszerű és mozgékony farokrésze lehet. A laposférgek többségénél, szemben az állatvilágban általánosan jellemző endolecitális típussal, a petesejt ektolecitális, ami azt jelenti, hogy a szikanyag a petesejt körül helyezkedik el.

A megtermékenyített, a sziksejtekkel körülvett egy vagy néhány petét a az állati paraziták evolúciójának folyamatában petetokba kokon zárva vagy kocsonyás burokban rakják le.

Ezt a petetokot a gyakorlatban egyszerűen petének nevezik. A laposférgek megtermékenyített petesejtje általában teljes, spirális barázdálódást mutat, amelynek során mikromérák és makromérák jönnek létre. A gasztruláció epiboliával történik. A parazita fajok ektolecitális petesejtjének fejlődése igen erősen módosult formában megy végbe. A szabadon élő fajok posztembrionális fejlődése általában közvetlen, míg a parazitáké közvetett.

Ez utóbbiak életciklusa gyakran bonyolult, több köztigazdában és számos lárvaállapot közbeiktatásával zajlik. Köztigazdának azt az állatot nevezzük, amelyikben a féreg lárvaformái fordulnak elő, míg a végleges gazda az, ahol az ivaros szaporodás történik.

Az örvényférgeknek több mint faja ismert, és újabban több osztályukat különítik el. Többségük tengerben él, de megtalálhatók az édesvizekben és a talajban is.

Testméretük a néhány millimétertől a több tíz centiméterig terjedhet.

Olvassa el is