Valami féregszerűség jött ki belőlem

Nyomtatóbarát változat A dohányzás halált okozhat, ez van a cigis dobozon, és ha épp tudni akarod, egyik reggel, konkrétan tegnap, amikor ezt olvastam, így sóhajtottam: Még szerencse! Egyedül gunnyadtam a teraszon, nem a megfontolás vagy a színpadiasság szólt belőlem, mert nincs énbennem ilyesmi, hogy élni akarnék nagyon vagy kinyiffanni, nekem bőven elég, ha nyugton hagynak, ha nem zrikálnak, ha nem történik semmi, az a legjobb, komolyan.

Szarom abba, hogy esetleg jobb lenne nem lenni, ilyeneken agyalni baromság, szerintem. Még hogy szerencse!

valami féregszerűség jött ki belőlem

Amikor a szerencsében sem hiszek, nincs akkora mázlim, hogy higgyek benne. Tök váratlanul, nem is gondolnám, hogy megnyikkanok, és tessék! Mert szoktam ám érezni, hogy aznap szólni fogok, vagy olyat teszek, amit nem tettem még, ahogy azt is érzem reggelente — legtöbbször ez van —, hogy az a nap pont olyan valami féregszerűség jött ki belőlem nap lesz, mint a többi, vagyis semmi olyat nem szólok, és nem teszek, amit korábban ne szóltam vagy ne tettem volna még.

A fiatal hölgy észrevett, odajött, és megkérdezte, mit parancsolok. Hangja cseppet sem volt bátorító, úgy vettem észre, csak kötelességből állt velem szóba. Alázatosan néztem a két hatalmas vázát, amelyek mint asszír testőrök álltak a sötét bejárat két oldalán.

Talán nem hiszed, de tegnap a nyakamat tettem volna arra, hogy nem lesz a napban semmi új, pont úgy telik el, mint a többi.

Megfigyelted már?

You are here:

A napok többsége úgy repül el, mintha nem is lettek volna. Nem emlékszem rájuk. Fogalmam nincs arról, például, hogy mit csináltam tegnapelőtt, talán te sem tudod. Szerintem ez frankó, abszolút, mert az emlékezetes napok kivétel nélkül szarok. Az enyémek legalábbis.

  • Gonococcus és Trichomonas, ahol lehet
  • Hullócsillag | Beszélő
  • На экране промелькнула внутренняя часть мини-автобуса, и перед глазами присутствующих предстали два безжизненных тела у задней двери.
  • Hogyan kell főzni a paraziták elpusztításához

De másoké is, csak épp sokáig nem tudják, mert olyan ez, mint a póker, még ha jó a leosztásod, akkor is könnyen futsz bele abba, hogy felmosták valami féregszerűség jött ki belőlem a padlót.

Mindig van, akinek jobb a leosztása, ráadásul az erős kezdés nem minden, mert ott van még a lapjárás, ami minden jót rosszra fordít, inkább előbb, mint utóbb. És azt meg sem említettem, hogy fapofával kellene kidekkolni minden faszságot.

A legjobb nap vagy lap is valami végzetes baromság kezdete. Mert vegyünk egy példát! Mondjuk a nagybátyámét, hogy ne menjek messze, aki élete legszebb napjának hitte, amikor bekerült a portlandi kutyaszánhajtó klubba, ahol aztán megismerkedett egy válófélben lévő spinével. Szegény, azt a napot is főnyereménynek hitte, aztán eladott mindent, bevágódott egy szakadt Buickba, a nő miatt a Nagy-tavakhoz költözött, másfél évvel később meg vissza, akkor már csak egy bőröndje volt, legalább tíz fontot dobott le magáról, és fél évig zöldséget árult.

Folyton apámnál kuncsorgott, de váltig állította, hogy minden szép és jó, végül mégis a Golden Gate-en kötött ki, pontosabban onnan valami féregszerűség jött ki belőlem le a San Francisco-öbölbe, valami féregszerűség jött ki belőlem szörnyethalt, semmi sem volt nála, csak a kutyaszánhajtó nő befóliázott képe. Na most, kérdezem én, tényleg olyan nagy dobás volt bejutni a klubba? Egyáltalán, mi a szart akart ott? Tudod, milyen napok jutnak eszembe?

Elsőnek mindig az, amikor még kiskölyök voltam, nem értem apám derekáig, és mentünk télen, egy rohadt járdán, előttünk meg egy égig érő, fekete faszi, és jeges volt az út, kurvára jeges. Te olyan jeges utat nem láttál még!

Szóval, az a tag nagy-vidáman baktatott előttünk, pont olyan ruganyosan, lendületesen, ahogy a nagybátyám szokott fénykorában, telis-tele hülye reményekkel, egészen addig, míg egyszer csak dobott egy baszom nagy hátast. Úgy kifeküdt, mint akit a hetedikről hajítottak ki, felhabzott a szája.

Hullócsillag

Rengeteg foga volt, figyeld meg, a feketéknek iszony sok foguk van, ez meg, ahogy ott feküdt, az összest egyszerre rágta! Recsegett-ropogott a szája, csikorgott-nyikorgott benne minden, és mire odaértünk, szétvetette a karját, de nem akárhogy!

Mintha százas szögekkel feszítették volna fel az aszfaltra, mint valami bantu Krisztust, nem vicc, tényleg, és rángatózott. Hozzá nem mertem volna nyúlni, azt hittem, áram van benne, baromi nagy feszültség, mert egyszer már láttam áramrázott embert, hát azt hittem, ez is az, áram van a járdában, ezt gondoltam, és leugrottam róla, apám meg odapattant a tekergőző taghoz.

Aztán rám szólt, hogy ne mozduljak, és ijesztően nagy ugrásokkal elszaladt.

Úgy otthagyott, mint a szél. Álldogáltam, abszolút hülyén, te még olyan hülye kissrácot nem láttál, ez biztos, rettegtem, mikor kezdődik majd nálam is a rángatózás, mikor leszek felszegelve az aszfaltra én is, nem értettem, hogyan hagyhatott ott apám, kettesben a habzó szájú égimeszelővel, meg azzal a hatalmas vértócsával, ami lassan és sűrűn és baromi vörösen ömlött a göndörje alól, a kristálytiszta és sima jégre.

Bár csak még a vak hirt ismerem és nem a valóságot

És féltem, hogy jön valaki, aki azt hiszi, hogy senkié sem vagyok, és a derekamnál fogva felkap. Tudtam, hogy nem fogok ellenkezni, hagyom majd, hogy messzire vigyen, valami féregszerűség jött ki belőlem, a halál faszára, mert azt hiszi, hogy senkié sem vagyok, visz majd, sebesen, messze, mint a vihar a fregoliról letépett rongyot. Aztán persze megtudtam, hogy apám mentőért futott, ez rendes tőle, nem?

Oltári, hogy milyen kibírhatatlan néha, de azért klassz, hogy segítséget hozott. Hamarosan vissza is ért, úgy leizzadt, akár egy bokszoló, engem meg alig lehetett elvonszolni onnan, ahol az a tag továbbra is úgy rángatózott, mintha láthatatlan lények cibálnák a testét, addig-addig, míg szét nem tépik teljesen.

A Nationalen láttam nemrégiben, ahogy oroszlánok cincálgatnak egy döglött zebrát, na, az a zebra éppúgy rángatózott, és ugyanígy az a kiscsaj is, az Ördögűzőben, bár a mozit utálom, az Ördögűzőt meg különösen. Figyeld meg, a haldoklók mindig megrándulnak az utolsó pillanatban, ott döglenek hónapokig a saját húgyukban, tök békésen, forgatják őket a nővérek, mintha grillpartin forgatnák a sztéket, ezek meg?

Secondary Menu

A pillájukat se rebbentik, annyit sem fészkelődnek, mint egy leszázalékolt próbababa, a katatonok meg a kómások, de az utolsó pillanatban váratlanul kipattan a szemük, kibámulnak valami féregszerűség jött ki belőlem fejükből, rángatóznak, rázzák a rácsot, pattognak, mint vízcsepp a forró spatnin, némelyik még az ágyról is leugrik, nagyanyám is leugrott, aztán többet nem mozdulnak.

Nem hiszek semmiféle túlvilági lényben, szerintem, ha game over valami féregszerűség jött ki belőlem, nincs már semmi, totál vége mindennek, nincs bónusz, nincs másik élet.

Szerencsére, mert nem akarok egy csomó nagyarcú szentfazék között a mennyben lődörögni, és aberrált bunkók között a pokolban se lennék szívesen, hogy egy kibaszott, lejárt szavatosságú kenyérvégért bunyózzunk az örökkévalóságig, és végképp nem akarok kutyaként vagy Buddhaként újjászületni.

valami féregszerűség jött ki belőlem Mennyi ideig tart a férgek petesejtje

Épp elég ez, ami most van, jó is, ha rövid, és nincs hosszabbítás, nem is hiszek benne, és mégis! A haldoklók vergődésére gondolva, nagy kérdés, mi a franc dobálja őket az utolsó pillanatban? Mondjuk, ezek olyan kérdések, amin nem szeretnek gondolkodni, és ha ilyesmivel hozakodom elő, mindig letorkolnak, és azt mondják: — Már megint agymenésed van?

Megtennél egy szívességet?

valami féregszerűség jött ki belőlem körömféreg-tünetek kezelése nőknél

Húzz innen, Holden! Ha lehet, rögtön. Mindegy is. A lényeg csak az, hogy ha emlékszem, akkor ilyen napokra emlékszem vissza, az ilyen jegesekre és véresekre. Ha akarnád, tudnék mondani poros-nyálasat, véres-felhőset, ködös-szmogosat, metrós-nyálasat, árokparti-melltartósat, kólás-késelőset, az a legjobb, a kólás-késelős, de legyen elég a véres-jeges, egyelőre. No persze néha eszembe jutnak szépek is, lombhullással, spinkókkal, valami féregszerűség jött ki belőlem sétákkal, eszembe jut a lovas-édes sztori, a kutyás-csajos, a jeges-szerelmes, a hűvös-tavaszi, a sötét-szőke, az angyal-vörös, a kalandos-télies meg minden, de tudod, mi van?

Az konkrétan, hogy amikor jobban belegondolok, rájövök: nem voltak ilyen napok. Egyáltalán nem. Ezeket csak olvastam, filmekben láttam, az a legszarabb, amikor rájövök, hogy álmodtam csak. Erre varrj gombot, a legszebb emlékeimet álmodtam csak.

James Joyce: Dublini emberek [1. rész]

Ez súlyos, nem? Szóval, az emlékezetes napok pocsékak, a többiből meg nem marad semmi. Mindig tudom, milyen nap következik. Tegnap is úgy éreztem, hogy tetű nap lesz, nem mondok és teszek semmit, amit ne mondtam vagy tettem volna még, erre ilyet szólok, hogy kész mázli a rák, ráadásul nincs velem senki, akinek szólhatnék. Mondjuk, szoktam azért így, magamnak mondani ezt-azt, ez igaz, de azért az fáj, hogy így megkönnyebbültem, csak mert a cigi garantáltan kinyír.

Meg is lepődtem, mert én nem a kipurcanás, hanem a köd miatt lettem bagós. Iszonyú ködös katlanban élek, komolyan. Konkrétan egy úgynevezett fagyzugban. A látogatóim, már amikor akadnak, ha csak rákanyarodunk a házhoz vezető útra, ha csak megpillantják a meleg kocsiból a lápszéli párafátyolt, összerándulnak, felhúzzák a cipzárt, begombolják a kabátot, és azt mondják: Húh!

Ilyen úton lánnyal érdemes flangálni, mert ha addig nem is, a hűvös nádfalak és sötét égeresek közé lépve megborzong, beléd karol, meg minden.

Talán meg is valami féregszerűség jött ki belőlem néhány pillanatra, és hozzád bújik, mielőtt lelécelnétek. Hiszed vagy sem, sokan köszönték meg nekem, hogy kijöhettek hozzám. Nálam a legridegebb bigével is összemelegedsz, így van ez, és ha sétálni mentek, elbújhattok a ködben.

Jobban, mint egy kazalban.

Gyakran fikáznak, apám is azt hajtogatja, hogy nekem semmi sem jó, mindent kritizálok, és az egésznek nincsen semmi teteje, pedig ez nem igaz. Jó napokra nem emlékszem, tehetek én arról? Ha egyszer nem voltak, és egyébként sem igaz, hogy semmit sem szeretek. Ha épp tudni akarod, szeretem a ködöt is, és a köd miatt lettem bagós, végső soron apám miatt, aki a fejébe vette, hogy vidékre költözünk, mert ott jó a levegő, és nem zsebelnek ki ötpercenként, csakhogy épp itt szerettem meg a ködöt, a köd miatt a füstöt, a füst miatt a cigit.

Ennyit a jó levegőről. Ha meg azt kérdezik, mi újság, Holden, és azt válaszolom: Semmi — miért akadnak ki? Apám is azt szajkózza, olyan nincs, hogy valakivel soha semmi nem történik.

Honnan tudja ő azt? Velem semmi, mit fáj neki?

BABITS MIHÁLY DRÁMA- ÉS PRÓZAFORDÍTÁSAI

Az a kevés, ami mégis történik, az meg nem érdekli. El sem mondom neki, de tudod, mit, neked most mégis, például azt, hogy miért lettem bagós, és azt is, hogy nem igaz, hogy semmit sem szeretek, mert a ködöt nagyon is.

Sok mindent írtam nagybetűvel, míg le nem szoktattak róla. De tudod, mit? Most is azt gondolom, hogy ezeket a dolgokat így kellene írni. Kicsi emberek gondolják, hogy ezeket nem szabad naggyal.

  • Pinworms apró fehér férgek
  • == DIA Könyv ==

Mit jelent, ha férgekről álmodtál, akik szívük szerint csak egyetlen szót írnának azzal. A Szabályt — naná! Tudod, mit gondolok? Olyan sok dolgot szeretek, hogy választanom is nehéz! Lövésem sincs, mit szeretek leginkább: a novemberi esőt, az októberi ködöt vagy a fűzős gumicsizmát — mert az se piskóta ám! Trappolni az olajzöld gumicsizmában, nem kerülgetni semmit, csak átvágni a pocsolyákon, liccs-loccs, liccs-loccs, cuppogni a felázott avaron, a láp fekete vizében vagy a homokkőbánya rozsdavörös pocsétáiban.

valami féregszerűség jött ki belőlem meggyógyítottam a rossz lehelet fórumát

Utóbbiban ugrálni is szeretek, két lábbal, éppúgy, mint régen, kiskoromban. Éppúgy, ahogy nem volt szabad. Pedig nagyon tanulságos.

Szívférgesség - csak egyszerűen

Olvassa el is